Kiállítás

Egzaltált Dürer

MS mester és kora

Kritika

A monumentális kiállítás középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os dátummal jelölt, Selmecbányáról származó gótikus szárnyas oltár áll, amelynek az egyik táblaképével (helyesebben reprodukciójával) mindenki találkozott már. A kollektív emlékezetünkbe beégett a Vizitáció (Mária találkozása Erzsébettel), ám ez nem mondható el a nyolcból megmaradt hét táblaképről – amelyek most először láthatók együtt.

A kiállítás négy kurátorának, az animációs „csapatnak” és a készítéstechnikai kutatóknak arra a kérdésre kellett választ találniuk, hogy hogyan lehet egy késő középkori műegyüttest prezentálni a korban járatlan (vagy kevéssé jártas) befogadónak, hogyan lehet egy letűnt kort (korszakot) megfoghatóvá, izgalmassá tenni úgy, hogy bemutassák az új kutatási eredményeket is. Ehhez csaknem száz műalkotást, térképeket, maketteket, ötvöstárgyakat, pénzérméket, valamint korabeli dokumentumokat is „megmozgattak” – nem beszélve a korabeli ruhákba öltözött udvarhölgyekről és énekmondókról (utalok itt a Megelevenedő középkor címen futó tárlatvezetésekre). Az installálás radikálisan túllép a fal síkjára „tapadó” kép és mű típusú bemutatási módon; a selmecbányai táblák, mint egy kicsiny hársfaerdő megcsonkolt darabjai állnak a térben. Mindegyik valóban egyetlen fából készült, és vágott vagy csonkolt. Mindezekhez pedig egy keretes szerkezet tartozik, két olyan képanimáció, amelyek a művek részletein keresztül, kétféle módon mutatják be, hogy mi van a kép, a „felszín” mögött (ikonográfia és egyéni stílus, technika vagy több kéz nyoma).

A kiállítás a régebbi és az új stíluskritikai megközelítéseket is használja, hogy eljussunk az MS mesterhez köthető további művekhez, és az évszázados rejtély (adatolható, de természetesen vitatható) feloldásához, ahhoz a kérdéshez, hogy ki is volt valójában MS mester maga? (Az új attribúció a kiállításhoz kapcsolódó, több nemzetközi szerzőt is felvonultató katalógusban jóval bővebben is elolvasható – s bár ezek elsősorban a korszak kutatóinak „hasznosak”, azért az érdeklődő is találhat benne izgalmas adatokat.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."