Interjú

„Egyáltalán miért használunk gázt?”

Bart István klímapolitikai szakértő

Tudomány

Napozószékek a Titanicon címen jelent meg a Park Kiadónál új könyve, amelyben nem csupán korunk égető klímapolitikai kérdéseiről, de az antropogén éghajlatváltozás tudományos hátteréről és a puszta alarmizmuson túlmutató megoldásokról is szó esik.

Magyar Narancs: Könyve megírását részben az inspirálta, hogy nagyon sok előadást tart laikusoknak. Mennyire fogadja el a tudomány tényeit a közönség?

Bart István: Alapvetően jók a tapasztalataim. Nem nagyon emlékszem olyan esetre, amikor arról kellett vitatkozni, hogy nincs is klímaváltozás, vagy hogy az egészet a marslakók okozzák. A klímával kapcsolatos kérdések tényleg mindenkit érintenek, és aki egy kicsit is érdeklődik világunk, illetve a jövő iránt, az tudni szeretne erről.

MN: Ez a nyitottság és érdeklődés annak is szól, hogy nálunk nem vált olyan politikailag megosztó témává a klímaváltozás, mint mondjuk az Egyesült Államokban, vagy még pár kelet-európai országban is?

BI: Magyarország helyzete teljesen más, mint Amerikáé, vagy akár más kelet-európai országoké. A mi nehéziparunk jóval kisebb mondjuk Csehországéhoz képest. Az energiatermelésünkben kicsi a szén aránya, mondjuk Lengyelországhoz képest, ahol az áram felét még mindig szénből állítják elő, nálunk az egyetlen megmaradt szenes erőmű, a mátrai, az összes megtermelt áram mindössze 6 százalékát adja. Lengyelországban nyolcvanezer bányász van, nálunk néhány ezer. Magyarországon nincsenek olyan politikailag is megszerveződő társadalmi csoportok, amelyeknek az egzisztenciája közvetlenül függ attól, hogy elfogadjuk-e a klímaváltozás tényét vagy sem.

MN: Az érdekszempontú megközelítés jól látható Lengyelországban, az Egyesült Államokban viszont hitkérdés: nagy a klímaváltozást világnézeti alapon elutasítók aránya, és most az ő képviselőik vannak hatalmon.

BI: Nagyon sok érdek játszik ott is. Az Egyesült Államok a világ legnagyobb földgázexportőre és a harmadik legnagyobb kőolajexportőre. Működik egy érzelmi tényező is, például Amerikára vonatkoztatva: ha elfogadod, hogy a klímaváltozás tragédia, és ezt a túlméretezett fogyasztással, benne az energiafogyasztással járó szén-dioxid-kibocsátás okozza, akkor még az európaiak is jó okkal mutogathatnak az amerikaiakra mint fő szennyezőkre. Az amerikaiak viszont nem tudják másra tolni a felelősséget. Jobb híján Kínát okolják; és tényleg igaz, hogy Kína összességében több kibocsátásért felel, mint az Egyesült Államok, de egy főre vetítve a kínai kibocsátás feleakkora, mint az amerikai. Amerikában nyilvánvalóbb, hogy azt az energiaintenzív életmódot nagyon nehéz „kizöldíteni”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Megint vinnének egy múzeumot

Három évvel ezelőtt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM hosszas viták után olyan új múzeumi definíciót alkotott, amelyről úgy vélték, hogy minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Szerintük a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmények nevezhetők múzeumnak, amelyek egyebek közt nyitottak és befogadók, etikusak és szakszerűek…

A vezér gyermekkora

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."